Szekeres Adrien - Nem tévedés (duett Csík Sándorral)

Volt, hogy végre rám talált
és mégis elmúlt, messze szállt.
vendég volt, csak erre járt
csókja tûnõ emlék már.

amikor eljött,
ami volt az rég nem fájt.
rám tört, soha el nem enged már.
éreztem ez más, nem csak lobbanás.
ez így marad már mindig,
lesz még folytatás.

ez most nem csak tévedés,
olyan minden érintés,
ami mindörökké tart majd,
mint egy édes ébredés.
ez a szívünk mélyén él
és már semmitõl se fél.
soha nem sodorja messze,
minket összefújt nem szét a szél, óh, a szél.

volt már jó, ez mégis más,
el nem múló vágyódás.
mindegy, álmodom, vagy nem,
a boldogság jár mindig vele.

átformált érzem, ez az õrült érzelem
túl jó, ugye megmaradsz nekem.
engedd, hogy várjam, hogy csókkal oltsd a lázam
annyi minden volt már
ma végre ennyi jár.

ez most nem csak tévedés,
olyan minden érintés,
ami mindörökké tart majd,
mint egy édes ébredés.
ez a szívünk mélyén él,
és már semmitõl se fél.
soha nem sodorja messze,
minket összefújt nem szét a szél.

igen éreztem ez más
nem csak múló lobbanás.
elhiszem végre van igen,
mi több, mint bármi más.

ez most nem csak tévedés,
olyan minden érintés,
ami mindörökké tart majd,
mint egy édes ébredés.
ez a szívünk mélyén él
és már semmitõl se fél.
soha nem sodorja messze,
minket összefújt nem szét óh, a szél, óh a szél.