Zorán - Boldog idő

Olyan büszkén állt a tábor
Pont a világ kellős közepén
És a miénk volt egy sátor
És benne ő, és benne én

Az egy roppant fényes kor volt
Éjjel-nappal a Nap sütött
És a nagy célt felfedeztük
Engem ő, és én meg őt

Nagy élet volt
Az ének szólt
A szív dobolt

Mert az volt a szép boldog idő
Se pénz, se bor, csak én meg ő
Az volt a szép boldog idő
Boldog idő

Nappal főleg vermet ástunk
Már vállig ért a szép jövő
De mi mindig fölül voltunk
Egyszer én, és máskor ő

Mondhatsz bármit, nekem tetszett
Ez az átkos múlt idő
Mert a sátor ott állt benne
És benne én, s benne ő

Nagy élet volt
Az ének szólt
A szív dobolt

Mert az volt a szép boldog idő
Se pénz, se bor, csak én meg ő
Az volt a szép boldog idő
Boldog idő, boldog idő

Aztán összedőlt a tábor
Pont a béke kellős közepén
Maga alá gyűrt a sátor
És benne ő, és benne én

S mire lassan előbújtunk
Tábor nincs, csak szép idő
Megyünk sátor után nézni
Erre én és arra ő

Előttünk áll
A tág határ
S én látom már

Hogy ez lesz a szép boldog idő
Se pénz, se bor
Se gond, se nő

Ez lesz a szép boldog idő
Boldog idő, boldog idő