Oláh Ibolya - Papírkutya

Tele van az este,
hát lesem mire megy ki,
Ha viharos a tenger,
erre-merre köt ki, a szívem.

Dörömböl az ajtón, ki lehet a férfi,
valaki ma nőnek szeretne becézni..
Kinyitom újra, a földre borulva, kibukva
a múltba beszélsz, hogy a volt,
hogy a lesz, hogy az az meg az ez,
hát azt sem tudod, mitől félsz,ennyi!

Na Nekem ne dumálj már, papírkutyám
Míg kifolyik a nyál, várj, papírkutyám...!

Tele van a lelked, fényezed a szádat,
a szemeimet nézd meg, óralapra járnak,
szavaid...
Mutatom az öklöm, keresi a párját,
lehet, oda törlöm,
egy éjjelen át várt Rád.

Hát beleremegsz, de tudd,
ez a rendszer itt két emberből áll.
És a jössz meg a mész,
meg a törsz, meg a kérsz,
nem elég, ha nem adtál semmit.

Na Nekem ne dumálj már, papírkutyám
Míg kifolyik a nyál, várj, papírkutyám...!
Csak velem ne csináld már, papírkutyám..
Míg kivágom a szád, állj, papírkutyám!

Tele van az este,
hát lesem, mire megy ki,
tele van a lelkem,
s én össze fogom tépni.

Hát beleremegsz, de tudd,
ez a rendszer itt két emberből áll.
És a jössz meg a mész,
meg a törsz, meg a kérsz,
nem elég, ha nem adtál semmit.

Na Nekem ne dumálj már, papírkutyám
Míg kifolyik a nyál, várj, papírkutyám...!
Csak velem ne csináld már, papírkutyám..
Míg kivágom a szád, állj, papírkutyám