Lajtai Lajos és Békefi István - Egy régi nyár

Beszegődtem ma két hete, pesztrának szép az élete. Tologat egy gyerek kocsit, jobbra-balra kacsint kicsit. Van édes csinos bakám, csillag van a csinos nyakán, ha rám tekint már rögtön dalol a szív, szombatra kap kimenőt, és odahív.

Refrén: Legyen a Horvát kertben Budán! Szombat este fél 8 után. Kiszól a színkörből a zene, ragyog a babém két szép szeme.
Legyen a Horvát kertben Budán! Szombaton este fél 8 után. Mikor az első csillag kigyúl, kicsike babám hozzám simul.

Nem tolok már gyerek kocsit! Jött egy úr ki kopasz kicsit. Azt mondta, ha halgatna rám, még színésznő is lehet talán. Iskolába cipelt el ő, frajla lettem, előkelő! A karrier felé de rögös az út, mostmár egy fiatalúr ad randevút.

Ref.: Legyen a Horvát kertben Budán! Szombaton este fél 8 után. Kiszól a színkörből a zene, ragyog a babám két szép szeme.
Legyen a Horvát kertben Budán! Szombaton este fél 8 után, mikor az első csillag kigyúl, kicsike babám hozzám simul.

Revüsztár lettem nagy nevű, az életem te vagy revü! Táncos lábak, rivalda fény, véget ér most e kis regény. Hogyha hallom ott lent a jazzt, lábam szinte remegni kezd! És odalent ragyogó a hangulat, tessék hát fújják velem hölgyek, urak!

Ref.: Legyen a Horvát kertben Budán! Szombaton este fél 8 után. Kiszól a színkörből a zene, ragyog a babám két szép szeme.
Legyen a Horvát kertben Budán! Szombaton este fél 8 után. Mikor az első csillag kigyúl, kicsike babám hozzám simul.