Pál Tamás - Nem hagyhatsz így el

A szívemben mélyen már éreztem rég,
de hogy eljött a perc, mégis mit mondhatnék?
Csak itt állok némán, te elfordultál,
de tudhatnád tévedsz, ha meghallgatnál.

Hát figyelem, míg csomagolsz,
egy jó szót vársz még.
De menekülsz, mond hova mész,
nekem kettőnkből még nem elég.

Adj egy pár percet még.
Csak egy lépés mi elválaszt most tőled,
de nem hagyhatsz így el.
Legyen bármit is kérsz,
én a szívemet nyújtom, mért nem érted,
hogy nem hagyhatsz így el,
nem hagyhatsz így el.

A pillantás szótlan, de nincs őszintébb.
ahogy rám nézel bár mindent megválthatnék.
Ahogy elmész, s a lábad az ajtóhoz lép,
az emlékek közt ez lesz az utolsó kép.

És tovatűnsz mint egy idegen,
már máshol jársz rég.
Csak menekülsz, mondd, hova mész?
Nekem kettőnkből még nem elég.

Adj egy pár percet még.
Csak egy lépés, mi elválaszt most tőled,
de nem hagyhatsz így el
Legyen bármit is kérsz,
én a szívemet nyújtom, mért nem érted,
hogy nem hagyhatsz így el.

Adj egy pár percet még
Csak egy lépés, mi elválaszt most tőled,
de nem hagyhatsz így el.
Legyen bármit is kérsz,
én a szívemet nyújtom, mért nem érted,
hogy nem hagyhatsz így el,
nem hagyhatsz így el.