Pál Tamás - Állj mellém

Üres a két zsebem, de a szívem nehéz,
lehet, útra kelni pont így merész.
És úgy hiszem, nem érdekel már régen az egész,
ha szóra nem jut idő már és elvész

Egy érzés tör rám, a szívem mást nem kíván.
Ó, bárcsak tudhatnám, hogy merre visz tovább az útirány.
Állj mellém, amikor senki sem véd,s a csend a mélybe húz.
Állj mellém, mikor a vihar mindent szürke porrá zúz.
Állj mellém, veled a világ újból az örök fényben lép.
Más nem kell, csak állj mellém.

De addig nem lel álmot a szemed
Az utcán minden ember idegen
Sok fáradt arc mi visszabámul félőn, hidegen
Csak s szélre várok, fújjon már el innen

Egy érzés tör rám, a szívem mást nem kíván.
Ó, bárcsak tudhatnám, hogy merre visz tovább az útirány.
Állj mellém, amikor senki sem véd,s a csend a mélybe húz.
Állj mellém, mikor a vihar mindent szürke porrá zúz.
Állj mellém, veled a világ újból az örök fényben lép.
Más nem kell, csak állj mellém.


Egy érzés tör rám, a szívem mást nem kíván.
Ó, bárcsak tudhatnám, hogy merre visz tovább az útirány.
Állj mellém, amikor senki sem véd,s a csend a mélybe húz.
Állj mellém, mikor a vihar mindent szürke porrá zúz.
Állj mellém, veled a világ újból az örök fényben lép.
Más nem kell, csak állj mellém.

Egy érzés tör rám, a szívem mást nem kíván.
Ó, bárcsak tudhatnám, hogy merre visz tovább az útirány.
Állj mellém, amikor senki sem véd,s a csend a mélybe húz.
Állj mellém, mikor a vihar mindent szürke porrá zúz.
Állj mellém, veled a világ újból az örök fényben lép.
Más nem kell, csak állj mellém.
Érted én is megtenném.
Kérlek, jöjj, csak állj mellém