Kentaur - A városban

elveszett városban
a magány bárhol ott van
idegen házfalak közt jár
ez a szürke utca
miért tűnik ismerősnek
a színek megfakultak már

utcák név nélkül
mind útvesztőbe szédül
nincs fény. nincs jel
mit értek én
jöjj, ments meg
mutasd, hogy meg merre menjek
nyomnak egyre lejjebb
örült képek

talpon maradni
itt a városban
hogy ne térden állva élj
itt a városban
egy lélegzetnyi hely
nekünk ennyi kell
ha még van
a városban

hordjuk szégyenünket
maszk mögé rejtve lüktet
a sötét oldaláról nézek rád
elválaszt egy fal, mi törhetetlen
meztelen lelkünk fél, hogy megcsalják
te most nem ismersz meg
én még nem ismerlek
egész életünkben bujkáltunk
itt kell megtalálnunk
saját igazságunk
magunkban mélyre ásunk
úgy hogy fájjon

talpon maradni
itt a városban
hogy ne térden állva élj
itt a városban
egy lélegzetnyi hely
nekünk ennyi kell
ha még van
a városban

itt kell túlélnem itt a városban
vállalva arcomat itt a városban
egy lélegzetnyi hely
nekem ennyi kell
ha még van a városban

talpon maradni
itt a városban
hogy ne térden állva élj
itt a városban
egy lélegzetnyi hely
nekünk ennyi kell
ha még van
a városban