Bodó Band - Kállai kettős

1.
Felülről fúj az őszi szél,
Zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.

Már két este el nem jöttél,
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe.
Véled estem szerelembe.

2.
Jó bort árul Sirjainé,
ott kucorog a vén Dúzsné.
Aranyhajú Ecsediné,
gödénytorkú Nagybédiné.

Kerek az én szűröm alja,
Piros selyemmel kivarrva.
Magamról ha levetkezem,
szűröm fejem alá teszem.

Sirjainé egy icce bort,
Frissen, akit most felmarkolt.
Torkomon akadt a bánat,
Hagy öntsem le, mert feltámad.

Zöld a pázsit, megnőtt a fű,
Az én rózsám kökényszemű.
Jaj a szívem, fáj a szívem,
ugyan ki gyógyít meg engem.

Eddig vendég, jól mulattál,
immár útnak indulhatnál.
Uccu gazda, kapjál botra,
A vendéget indítsd útra.

3.
Kincsem, komámasszosz-szo-rosz-szo-rossz asszony,
adj egy marék lencse-csé-re-csé-re-cse-csét.
Melyért cigányasz-szosz-szo-rosz-szo-rossz asszony,
majd mondd jó szerencse-csé-re-csé-re-cse-csét.

Ki sem merek menni-ni-ni-ni-ni-ni-ni,
kapum elébe kiállani-ni-ni-ni.
Mert mindjárt asszongya-gyá-ra-gyá-ra-gya-gyák,
hogy a szerelem ba-bá-ba-bá-ra-ba-bánt.

Beteg vagyok én, szösz-szö-rösz-szö-rösz-szörnyen,
meg is halok én kök-kö-nyö-kö-nyök-könnyen.
Érted kedves rózsa-zsá-ró-zsa-ró-zsa-zsám,
elhervad az or-cac-cá-rac-cá-rac-ca-cám.

4.
Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa
Él még az én feleségem édesanyja édesapja,
meg annak az anyósa, apósa,
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él.
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él.

Szép vagyok én, csak a szemem fekete, fekete,
nem vagyok én az erdőbe' remete, de remete, remete.
Ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él,
ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él.

Még azt mondja ez a kislány vegyem el, vegyem el
megse kérdi, hogymalyd mivel tartom el,tartom el
Ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él,
ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él.

Eltartom, hétköznap búza kenyérrel, kenyérrel,
vasárnap ha más nem jut,
hát veréssel, veréssel
Ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él,
ebfél, kutyafél, míg az ipam, napam él.