Rómeó Vérzik - Kicsiűrhajó

Kertemben én neveltem,
sok virágot, és reméltem,
Hogy egyszer rajtuk egy űrhajót vehetek.
De egy olyan aranyos kis űrhajót,
melyen nincs biztosítva a visszaút.
Gravitáció sincs, egyfolytába lebegek!
Egészen a kilövéstől számítva,
a visszaszámlálást felhúzva.
Olykor-olykor visszasírom a Földet!
Amiről köztudott, hogy nem is látszik,
a Naprendszerben csak hülyén cikázik,
ne is hiszem el, hogy valamikor létezett!
Mert ami itt van lennt az nem is Föld,
hanem hosszú száron egy kevés zöld,
elkábult kis légy, nem is ember!
Akiről köztudott, hogy csak azért él,
egy pénznek nevezett papírér'.
Odaadná bárkinek azt a mocskos kis szívverést...

De minek is beszélek szűntelen,
erről a lényről, hiszen esztelen.
A zsebemben az űrhajóra a menetjegy.
Már vízhangzik a visszaszámlálás,
utánam már nincs beszállás.
Egyedül indulok útnak ismét ma este.
Már érzem, hogy elindulok,
a Földtől ismét elrugaszkodom!
Nem hiszem, hogy vissza tudnál húzni!
Én nem akarok soha visszajönni,
haggyál csendesen elpihenni...
Ne zavarj!Ne zavard meg az álmom!
Ne akarok!Haggyál!... Haggyál békén!
Ne kiabálj velem!
Engem úgysem érdekel a véleményed!
Hiszen megérthetnéd: csak érted, Neked írtam a dalt!!!...
Neked írtam a dalt...