Metró - Viharvirág

Nyár volt már, és színes volt a rét
Szirmot bontott ezer virág
Magvaikat széthordta a szél
Mely egy este szörnyű, viharrá változott
És egy, kismagot ellopott
Egy, szem, kismagot vitte a hegyek közé, hol kóró sem nő
Nem volt fű ott sem még, csak homok és kő
Szörnyű kihalt világ, nem termett ott virág
Eddig sohasem még, talán sohasem még

Új tavasz jött és a kis gyökér
Tördelte a sziklák falát
Sápadt szirma alig látott fényt
Nem csodálta senki, arra senki sem jár
Csendben, őszi sorsára vár, már csak rá várt
Sorsod viharvirág, így nem sokat ér
De ha még egy kis mag a kövekhez ér
Ott a sziklák falán, jobb talajra talál
Ha a helyeden nő, megtört köveken nő

Új tavasz jött és a kis gyökér
Tördelte a sziklák falát
Sápadt szirma alig látott fényt
Nem csodálta senki, arra senki sem jár
Csendben, őszi sorsára vár, már csak rá várt
Sorsod viharvirág, így nem sokat ér
De ha még egy kis mag a kövekhez ér
Ott a sziklák falán, jobb talajra talál
Ha a helyeden nő, megtört köveken nő

Ha szebb lesz nálad, szebb lesz majd nálad ő…
Ha szebb lesz nálad, szebb lesz majd nálad ő…
Ha szebb lesz nálad, szebb lesz majd nálad ő…
Ha szebb lesz nálad, szebb lesz majd nálad ő…
Ha szebb lesz nálad, szebb lesz majd nálad ő…