Szilárd - A gyermekkor vége

Emelkedünk a földszintről, ne félj
Ez a kezdet és még véletlenül sem a vég
A hálám végtelen de attól nem kell a segítség,
Akinek a múlt a fontos, fél a zajtól,
S kinek a szemeinek fojtó csendje magába zár

Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

A negyediken már omlik a vakolat,
Ébred az éj, test a test alatt száll, amíg elporlad a vágy
Szabály az, hogy megszűnt a szabály
Szeretetből gyűlöl a világ
Léptek zajára ébredek.Indul a lift, beszáll az egész ház

Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

A hatodikon élt egy sötét látomás,
Nekünk az lett az utolsó állomás
Én átszálltam és nyomom a gombot,
Irány a kőkemény valóság

Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Szállj fel, akkor is ha nem akarsz!Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Mert a gyermekkornak vége