Volt egyszer egy csapat (musical) - Az első alkalom

Mary:
Hát itt vagyunk, itt állunk, rémültnek látszunk.
Mért félek tőle, hogy nem lesz jó elsőre?
Hisz nem bűn már, együtt jár a házassággal,
Mért érzem most hogy elfutnék, hisz erre vártam,
Úgy vártam már rég!
Mostantól én rád bíztam az életem,
Mit őriztem, már úgy elveszteném,
Mostantól már birtoklod a testemet,
Tiéd vagyok, amíg csak élek én!

John:
Látható, hogy nem vagyok egy Casanova,
Én is tartok tőle, hogy nem lesz jó elsőre.
Vágyom rá, s e túlzott vágy, oly könnyen felsül.
Vsalódsz-e majd ha véget ér, hogy ennyi volt csak,
Mit vártál már rég?
Nem tudom, hogy hogyan kezdjem el veled,
S félek még, hogy félre értenéd.
Nem tudom, hogy hogyan közelítselek,
Segíts most, és mondd, hogy szeretnéd!

Mary:
Jajj szivem, a szemérem még most is gátol,
Nem volt még senkim, nem tudom, hogyan kell!

John:
Nem számít, édesem, ez most nem számít,

Együtt:
Ez itt az első alkalom, és hidd el jó lesz,
Ez jó lesz, nagyon!!
Ez a vágy, mely lekünkben most lánggal ég,
Ez a tűz már sosem hamvad el!
Ez az érzés mindörökre megmarad,
Mint egy dal, mit nem felejtünk el!

Mary:
Te és én, örökké, már együtt élünk!

John: Mint házastársak...
Mary: Hű feleség,
John: S egy rendes férj!

Együtt:
Hát ölelj át, szoríts jól, miénk az élet!
Ne szégyeljük a szenvedélyt!
Érezd hát mélyen, szívedben, tüzét!
Érezzük mélyen, szívünkben, tüzét!