Cseh Tamás - Tépj rá a régi lányokra

Tépj rá a lányokra,
kiknek a 'begin' szóra
bedobtad a rongyláb-figurát.
Nézd meg jól csak meg őket,
régi szabad nőket,
de vigyázz, el ne szomorodj,
csak vigyázz, közben el ne szomorodj.

Hívd el őket újra,
blúzuk alá nyúlva,
kutasd ki, hogy múlik az idő.
Játszd meg azt a kártyát,
hogy már mind be látják,
boldogtalanok,
hogy boldogtalanok.

Legyél te végső szalmaszál,
életük másból sem áll,
csak visszasírásból,
mind régiből guberál.

Legyél te rohadt szalmaszál,
ha már ez mind guberál,
emlék-szemétdombon,
légy te megtalált szalmaszál.

Hidd el, érdemes lesz
újra megjelenned,
bedobni a rongyláb-figurát.
Ők is hívnak újra,
tépj a régi húsra,
de vigyázz, el ne szomorodj,
csak vigyázz, közben el ne szomorodj.

Tépj a régi nőkre,
útjuk nincs előre,
hát utaztasd meg mind visszafelé.
Játssz a 'begin' szóra,
végső fordulóra,
de el ne szomorodj,
csak közben el ne szomorodj.

Lehetsz te még visszaút,
bukkanj fel régen megunt,
rég megunt életük-
ben most te bukkanj elő.
Dobd be a rongyláb-figurát,
vidd őket múltjukba át,
te emlék-szemétdombról
kiguberált szalmaszál.

Tépj rá a lányokra,
kiknek a 'begin' szóra
bedobtad a rongyláb-figurát.
Játszd meg azt a kártyát,
hogy már mind be látják,
boldogtalanok,
boldogtalanok,
boldogtalanok,
de vigyázz, el ne szomorodj,
csak közben el ne szomorodj,
hogy boldogtalanok,
mert boldogtalanok,
mert boldogtalanok,
mert boldogtalanok...