A Kutya Vacsorája - Egymásnak vetett háttal

A lenyugvó Nap, a kert végében nyárfákba öltözött
A bizsergés a levegőből az ölünkbe költözött
Bíborba borul a világ, ezer felhő ég
Mohák alatt a fák felett, reszket a nyári vég

Csak úgy ültünk ott, a Minden közepén és senki nem talált
Mikor a hűlő Nap a fák tövében lelt egy új halált
Ott iramlik az érzés, szülte valami tűz
Szarik a jövőre és a múltból csúfot űz

R: Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbámulunk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal, fürkésszük a magányt...

Most majdnem megint éreztelek, odakinn már derengett
Magába harap a konok lényed, néha elmerengek
Hogy kerülünk ide így - üszkös ez a tájék
Tűz és fény voltunk - Füst vagyok te meg Árnyék

Megint itt van a semmi hát öleljük meg jól
Szeretem azt is mikor hallgat, de még jobban amikor
elmondja, hogy hol a legjobb neki és mitől fél
Én nyakon ragadom akkor és rúgom - takarodj rusnya Tél!

R: Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbeszélünk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal bámuljuk a magányt...