Bele Minden Vackot - Zászlók fölött

Én sajnálom de elfogytak az eszmék
olyan az íz mintha műanyagot ennék
és már nem lebegnek fölöttem a zászlók
vak lennék inkább de mindent látok
ne haragudj de nem fogok beállni
tömöttek a sorok mégis mögéjük látni
látom jól hogy áldozattá válok
az én hibám hogy az éjben egyedül járok
a homlokomra sosem került fel jel
hogy veled vagyok egy az eszme fogadj el

Suhan a szél
az üresség a cél
szavakat hoz
könnyes archoz
mellkasát szétfeszíti
átlelkesíti
és láncra veri a szó
ez neki így jó
ez neki így jó
ez neki így jó

de nekem nem kell
üresen kelni reggel
mindent feledni
más útjára lépni
Zászló elé térdelni
más dalát énekelni
elhinni ezerszer
ez nekem nem kell
ez nekem nem kell

Szótlanul távolról figyelek rátok
de bármi eszmével szemben én kiállok
mert a vonatok lassan érkeznek
akiket elhagytok alattuk csendben véreznek
ti is mint én sziklakeményen álltok
és minden percben azeszme szavára vártok
veletek a menny a pokol a múlt a jövő
ha parancs hogy menj a pokolba itt van az idő
az eszme veled tart majd végül hogyha
nem lesz már aki a zászlótokat tartsa

Megdermed az eső
minden nap eljő
ledőlnek a falak
ahogy felém szalad
a kezamért nyúl
szökése vérbefúl
mert nincs kiút
ha minden elmúlt
ha minden elmúlt
ha minden elmúlt

De nincsen baj
bárki mással
is megesik az
hogy hiszi az igaz
hazugságok sorát
és fölé áll a korlát
én ki áll amögött
zászlók fölött
zászlók fölött

Én még látom, hogy új való épül
de távol tőlük a sarokban szavak nélkül
értem hogy csendben mind mellém ülnek
azok az őrültek kiktől mind szépek a képek
miket a szemhéjamon majd aznap nézek
mitől ti féltek de én büszkén fölélépek
annak a furcs hajósinas nélküli sajkának
ott ahol a túlparton rátok sokan várnak
de itthagyok valamit mielőtt mennem kell
egy lángoló zászlót mit a következő magányos majd égre emel
és az lesz a jel
hogy van még akinek eszme nem kell