Bíborszél - Elölről

Ahogy elhal a zaj, lassan éled az éj,
Az árnyékból kidugja fejét a szél,
Gondolja egész nap hallgatott,
Most fázzanak inkább a csillagok.

Keserű fájdalom rám lehel,
Fásultan várom, hogy bújjon el.
Megdermedt kávém az asztalon,
Hozzá sem nyúltam, csak kavargatom.

Csokorba rakva mint a napilapok,
Sorakoznak a gondok, miket hátrahagyok.
Fejvesztve, mint árnyék, úgy tűnök el,
Ma éjjel már semmi sem érdekel.

Ágyam mint izgató, hű feleség,
Vár rám, s megosztja velem melegét.
Ha ébredek, új napra virradok,
De addig is alszom rá egy nagyot.

Éjfélre jár, s látom már,
Ez a nap is tovaszáll, mint a többi.
Akár egy vendég, úgy elköszön,
Aztán jöhet a bárka, s a vízözön.

Tudom, karcsú egy élmény, de nem marad,
Nekem nem marad más, csak ez a pillanat.
Hát megragadom és megfogadom,
Ó megfogadom,
Hogy kezdem, elölről, óóó,
Holnap kezdem el elölről
Máshogy kezdem el elölről.
Félek, hogy nem sikerül
De kezdem elölről.
ÓÓÓ


Éjfélre jár, s látom már,
Ez a nap is tovaszáll mint a többi.
Akár egy vendég, úgy elköszön,
Aztán jöhet a bárka, s a vízözön.

Tudom, karcsú egy élmény, de nem marad,
Nekem nem marad más csak ez a pillanat.
Hát megragadom és megfogadom,
Ó megfogadom, hogy
Kezdem, elölről, óóó,
Holnap kezdem el elölről. nááá
Máshogy kezdem el elölről.
Félek, hogy nem sikerül, de kezdem elölről.
ÓÓÓ