Bíborszél - Csodára várva

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Itt mindig a szemembe fúj a szél.
Szemembe hordja a fák levelét, s a város minden csúf szemetét!
Rémes, hogy hírtelen mennyire szűk ez a hely.
Ez eddig nem is tünt fel.

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Egyre csak sűrűbb a szürkeség,
Eléri lassan a fák tetejét, s a házakon át már az ég peremét.
Esélyem nincsen, mondd hol van most Isten ha kell?!
Elsőként menekült el.

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

A csodára várok jó ideje már.
Arra, hogy felszáll a köd, s ami volt, az a múlt, s ami lesz végre fényre talál.
Magam sem értem, hogy álmodom ébren, de szép.
Csak ez nekem nem elég.

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Hol van a tűz, ami megmelegít?
Végre egy kéz, ami végigsimít.
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Hol van a lány?...

Hol van a ház?...

Hol van a tűz?...

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Hol van a tűz, ami megmelegít?
Végre egy kéz, ami végigsimít.
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Hol van a lány, aki élni segít?
Hol van a ház, ami megmenekít?
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.

Hol van a tűz, ami megmelegít?
Végre egy kéz, ami végigsimít.
Egy arc, ami rám mosolyog,
Egy parányi csillag, ami nekem ragyog.