Wilbury Cousins - Az idő

A mutató halad rendületlenül. Az óra tehát jár.
De az idő lassan öregszik, néha meg-megáll...

És mikor az idő végleg megáll,
Az nem élet lesz, s nem is halál.
Egy gigantikus fénykép az univerzum.
Nem folyik többé sör, bor, se rum.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a kutyaszart.

Az utolsó képre térjünk vissza.
Van aki éppen a sörét issza.
Van aki dolgozik, zabál, vagy szeret.
Ostoba a világ, nekem elhiheted.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a kutyaszart.

Én minden pillanatom úgy élem át.
Hogy várom a vaku vakító villámát.
Miközben boldogan mosolygok a kamerába,
Ezreknek nyílik sikolyra a szája.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a kutyaszart.

A sok döbbent arc közt én leszek az egyetlen,
Aki jól mutat azon a pándimenzionális fényképen...