Wilbury Cousins - Baljós árnyak

Átvágok az égigérő panelházak
Rég kiégett gyepén.
Az össze-vissza cikázó csótányok
hátán megcsillan a holdfény.

A bogarak ropognak a lábam alatt,
De azonkívül halálos csönd.
Baljós felhők hatalmas csapata
Gyűlik az égen odafönt.

De eljön a hajnal nemsokára,
Akkor nem nézek gyanúsan bokorra, fára.
Minden olyan lesz, amilyen volt.
Nem támad fel, aki megholt.

Hollywoodban eközben nappal van,
A filmlaborban a polcon sok lombik.
Ebből kelnek ki jövő hétre a
Sorozatgyilkosok és a zombik.

Akik az óceánt átrepülve
Rám várnak majd egy sötét este.
Elbújnak a lépcsőházban
Őrületben, gyilkolási lázban.

Eközben magamat nyugtatom,
A jövő hét még messze van.
Semmitől se kell tartanom,
Folytatom az utamat nyugodtan.

Gyéren világító lámpák között
Vihogó denevérek szállnak.
Végre haza érkezem,
Ám megrémítenek különös árnyak.

És a lift éppen nem működik,
A folyosói lámpa sem ég.
Lehet, hogy a jövő hét,
S vele a repülő itt van rég?

S ők az óceánt átrepülvén
Rám várnak most ezen a sötét estén.
Elbújtak a lépcsőházban
Őrületben, gyilkolási lázban.