Emberek - Mama

Mit is mondhatnék még,
Hiszen mindent tudsz rég;
Ami titkom csak volt,
Már régen tiéd...
Az első szavamat, azt is csak te hallottad,-
Csak a tiéd...

Te vagy minden játék,
Te vagy minden, ami szép;
Ha bántanak még,
Csak te vagy, aki véd...
És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó,-
Nem szép...

Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk,
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk...
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk,-
Ne sírj!

Refr:
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-
Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek.
Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel,-
Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz.
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-
Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég...
Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,-
Ott már várnak rég,-
Ne sírj, kérlek ne sírj!

Mama, emlékszem jól,
Mert megtanítottál:
A szeretet nem szól,
Az néma csendben jár...
Én őrzöm a sok mesét,-hidd el, továbbadom még,-
Ne félj!

Mama, búcsúznom kell,
Tudod, várnak már rég:
Csak egy dalt játszom el,
Neked írtam, tiéd!
Ígértem csillagot,- de egyet sem adhatok,-
Messze az ég...

Hűtlenek vagyunk...

Mama, indulnom kell...