LGT - Magyarország

Keresztút, keresztrejtvény,
S mint a mesében, vonz a remény.
Minden lépés választ ígér.
Poros útjelzőt forgat a szél.

Néhány betű, néhány hang,
Búcsút éneklő, lassú harang.
Körbenőtte az életemet.
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet.

Magyarország...

Öcsi sóhajt: "Még egy sört"
S aztán lazán az enyémből tölt.
A csapos bambul, meg se hall.
Kinn az utcákon túl nagy a zaj.

Van egy dal, kell egy rím,
csak az ő nyelvén illik rá "kín".
Te is jöttél, én is jöttem.
Néha megrogytam, te sem léptél könnyen.

Legyél régész, mélyre áss!
Egyre régebbi otthont találsz.
Újabb réteg, újabb kép,
valaki előtted, s előttem ugyanitt élt.

Időn innen, évszámon túl,
minden tollhegyre más nevet szúr.
Nyitott könyv bárki előtt,
ott a válasz a sorok között.

Magyarország...

Szívbe vésett örök rejtvény,
Titok-medál kedvesen mellén.
Arany függés aranyláncom
mikor ölelem, soha nem is látom.

Mondd a kódót, a kapu nyílik,
de ha nem jössz rá, várhatsz a sírig.
Tegnap tudtad, de mára új kell,
mert a hoppmester épp a tóra ül fel.

Magyarország...

Csak egy rejtvény, s kell egy élet,
hogy a megfejtés szélére érjek.
Miért várok, miért félek, nem tudom
Miért merengek ennyit a válaszon?

Magyarország...

Néhány betű, néhány hang,
búcsút éneklő lassú harang.
Körbenőtte az életemet.
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet.

Magyarország...