PETŐÉK - PETŐ ZENEKAR - A földvári fogolytábor

A földvári temetőbe
Sok magyar sír van egyvégbe
Minden sírra fel van írva
A szenvedés vitt a sírba.

Én is egyszer arra jártam
Fájt a szívem hogy megláttam
Azt a sok-sok kicsiny halmot
Azt sem tudják, ki nyugszik ott.

A földvári fogolytábor
Mennyi sok szenvedést látott
Mennyi halvány magyar arcot
Aki később sírba szállott.

Én Istenem, aki látod
Nézd meg azt a fogolytábort
Nézd azt a bús magyar arcot
Melyet a könny végig szántott.

Szegény árva bús magyarok
Mennyi szenvedést láttatok
Minden nap csak sírt ástatok
Legyen készen, ha meghaltok.

Minden nap eljött a halál
Ötöt, hatot szíven talált
Levitték a hidegházba
Kit vár otthon a sok árva?

Öt, hat halott mind egy sírba
Készítik a közös sírba
Ott álltak már indulóba
S jött egy asszony nagy, jaj szóval

Én Istenem mit látok ott
Hova viszik a fiamot?
Viszik ki őt a mezőre
A földvári temetőbe.

Jött a másik oly szomorú
A kezébe gyászkoszorú
Rátette a keresztfára
Béla fia sírhalmára.

Harmadik az égre kérte
Hol van az ő drága férje?
Gyászkoszorút hozott néki
Mert a szíve holtig vérzik.

De az árvák sokasága
A jó apát sose lássa
Letették a sír ölébe
A földvári temetőbe.

De sok fejfa mind jeltelen
Ráírták hogy ismeretlen
Csupán apró fejfák jelzik
Hogy alatta magyar nyugszik.

Szegény árva magyar népe
Azt is meg kellett, hogy érje
A sors könyvébe fel van írva
Nem tudja hol lesz a sírja.

Vándor utas, ha arra jársz
Két fogoly temetőt találsz
Borulj rá a keresztfára
Gondolj a te szép hazádra.

Kínt szenvedett hős magyarok
A sír ölén nyugodjatok
Akit az úr elszólított
Szép emléke legyen áldott.