PETŐÉK - PETŐ ZENEKAR - Tisza menti kanyargónál

Tisza menti kanyargónál a pázsiton meghasad a hajnal
Ütközetben áll az ezred a katonák sebesülnek halnak
Valahol a Tisza mellett húzódik egy magyar lövészárok
Harci zajban rád gondolok, tőle rózsás leveleket várok

De hiába várakozok a posta, sem hoz levelet nékem
Elfeledtél hűtlen, lettél, azt sem mondod, hogy az Isten véled
Néha nem gondolsz rám, ott járok hol dicsőséget, vívnak
Ha meg halok a síromon vértől piros virágocskák nyílnak.

Ha meghalok, meghagyom a pajtásomnak, szakítson egy szálat
Vigye el a kisfalunkba, adja át a legszebb barna lánynak
Majd amikor az a másik ölébe ül, s kacag a szemébe
Akkor is a vértől piros virágocska jusson az eszébe.

Egyetlenegy leveledet megtalálod a zubbony zsebébe
Ne haragudj, ha véres lesz a levélnek valamelyik széle
Amelyikben azt írtad, hogy jöjjek haza, mert félsz te már élni
De szeretnél a falu közt velem együtt kézen fogva.

Ne várj vissza, nem jövök én csókolni a szép piros orcádat
Feledd el az együtt töltött csillagtalan sötét éjszakákat
Feledd el a csókjaimat, ölelésem, s arcom mosolygását
Valahol az orosz fronton a katonák síromat megássák.