Kacsafarhát - Ember és állat

Lelövök egy fecskét,
megfejek egy kecskét,
megiszom a tejet,
szétverem a fejed,
leszúrok egy disznót,
meghúzok egy ringyót.

Embernek becéznek, de állatok vagyunk,
egy állat megölése után nyomokat hagyunk.
Embernek becéznek, a látszat csal:
ember és állat azonos faj!

Hőstettnek számít az, ha elejtek egy vadat,
de a húsából nem jut nekem csupán csak egy falat.
Mit ér ez az egész, ha csak ennyi a jutalom:
a szarvas agancs ott lóg kinn a falon.

Embernek becéznek, de állatok vagyunk,
egy állat megölése után nyomokat hagyunk.
Embernek becéznek, a látszat csal:
ember és állat azonos faj!

Kifogok egy halat, nagyon jó kis falat
csak a szálka a torkomon néha meg-megakad .
Elütök egy kóbor állatot…
De hisz’ nem tehettem róla te is láthatod!
Sovány vigasz ez a halott állatnak,
a társai nélküle hálhatnak.
Egy élőlény halála a lelkemen szárad,
hogy fognád be azt az ocsmány pofádat!
Ő is csak élt, félt és érzett,
megérdemelné a tisztes véget!

Embernek becéznek, de állatok vagyunk,
egy állat megölése után nyomokat hagyunk.
Embernek becéznek, a látszat csal:
ember és állat azonos faj!

Egyszer majd rájön az ember,
hogy az állatokat szeretni, védeni kell.
Lehetünk mi értelmes emberek?
Hisz egymást is állatnak nevezzük, becézzük.
Azt mondod a másiknak: „Te mocskos állat!”,
(hogy fognád be azt a büdös pofádat!)

Embernek becéznek, de állatok vagyunk,
egy állat megölése után nyomokat hagyunk.
Embernek becéznek, a látszat csal:
ember és állat azonos faj!

Háziállatok, vadállatok!
Gyűljetek össze és lázadjatok!
A jó mindig győz, a rossz mindig szenved,
az ember most veszít, és talán majd enged.
Enged a rosszból és többet ad a jóból,
az állatok sorsa talán jobbra fordul.

Embernek becéznek, de állatok vagyunk,
egy állat megölése után nyomokat hagyunk.
Embernek becéznek, a látszat csal:
ember és állat azonos faj!