Zorán - Már a galambok se repülnek

Nekem azt mondtad, felnőni szép
S csak menni az álmainkért
Azt is mondtad, tiéd az ég
S nincs messze az a csillagkép
És csak pergett egy nagy könyvben sok rajzolt kép
S egy embernek szárnya is volt
És szállt, csak szállt egy csillagért

Az idő, a néma folyó
Mindent elhord, de álmodni jó
És néhány mesét még nálam hagyott
Nézz fel, óh, a csillagok ...
Ó, de a csillagképeket
Senki nem érinti meg
Nézd, aki lent van, lassan már
Csak a morzsákért tipeg
Már a galambok se repülnek
Mi van, már a galambok se repülnek

Most, tudom, rajtam a sor
Mesélni kell, de hogy mondjam jól
Talán úgy, pont úgy, ahogy volt a képeken
Talán úgy, ahogy én képzelem
Vagy csak azt kéne mondanom
A mesékbe soha ne nézz
És mégis csak azt mondom
A valóság már az élethez túl kevés

A mesék szép lassan elfogynak már
S a sárgult lapok mind lehullnak sorra
Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll
Nem is gondol a távolra
Ó, de a csillagképeket
Akkor ki érinti meg
Nézd, aki lent van lassan már
Csak a morzsákért tipeg
Már a galambok se repülnek
Mi van, már a galambok se repülnek
Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek