Mester Tamás - A napfény íze

Legyen így most és mindörökké
Te meg én egyek vagyunk
És jöjjön bármi, nem számít
Ha eltévednénk, hiszen összetartozunk

És mégis, amikor elsodort a szél
Te elhitted, hogy elvesztettél
Hogy véget ért

Ne sírj, ne sírj, ha valakit megszerettél
Az álomvilág nem illúzió, ne félj
Ne sírj, ne sírj, engem igazán átöleltél
És nem múlt el, ma is őrzöm még
A napfény ízét

Már nem tudom, hányszor is gondoltam végig
Hogy mit kellett volna mondanom, amikor elmentél
Én soha nem akartam, hogy fájjon, ne így gondolj rám
Én szerettelek nagyon

Nem múlhat el, ami rólunk szólt
Te is érzed, nem véletlen volt
Úgy kérlek

Ne sírj, ne sírj, ha valakit megszerettél
Az álomvilág nem illúzió, ne félj
Ne sírj, ne sírj, engem igazán átöleltél
És nem múlt el, ma is őrzöm még
A napfény ízét

A tavasz igazi repülés, majd elszédít talán
Újra érzed a remegést és újra hív, aki régen voltál
Elvarázsol egy új ölelés, olyan ártatlanul
Nem érted miért, de már nem hiányzom ugyanúgy

Ne sírj, ne sírj, ne sírj, ha valakit megszerettél
Az álomvilág nem illúzió, ne félj
Ne sírj, ne sírj, ne sírj, engem igazán átöleltél
És nem múlt el, ma is őrzöm még
A napfény ízét