Mesedalok - Odakint

A világ rút, a világ álnok
Hidd el hogy én vagyok az egyetlen barátod
Nem szeret más csak én
Én ki védlek tested lelked óvom
Bennem bízhatsz csak e földtekén
Maradj hát itt bent fiam s ez ódon tornyok rejtekén, elrejtlek én
Sose felejtsd el mit tanítottam neked

Az arcod csúf (az arcom csúf) és torz a tested (és torz a testem)
A világ bűnnek tartja s nem bocsátja ezt meg
Nincs bennük irgalom (Csak benned bízhatom meg)
Nem látnak ők mást benned csak szörnyet (csupán egy szörnyet)
Kigúnyol és megvet, aki lát (borzalmas szörnyet)
Miért vonnád a fejedre a pórnép átkát
Értsd meg hát és légy hű hozzám hallgass énreám
Maradj hát itt, mert kint csak kín vár rád

Kőfalak közt tornyok ormán itt az én hazám
Álmaimról lemondtam már régen
Rejtekhelyem magányából nézhetem csupán hogy zajlik az élet lent a téren
Ismerem már minden ember arcát, életüket velük együtt élem
Minden vágyam egyetlenegy boldog óra kint
Nem is kell más égi áldás
Ott járnék kint a téren én
Ahol nincsen árnyék s minden csupa fény
A két karomba zárnék gazdagot, szegényt
És bút sorscsapást nem bánnék
Soha mást nem kívánnék

Oh vár reám az sok-sok nyüzsgő utca, út és tér
Ott kint végre emberek közt élnék
Én tudom csak szabadságuk kincse mennyit ér
Bármelyikkel boldogan cserélnék
Adj egyszer Istenem egy órát
Többre nem is vágynék
Napsugár, ha int
Szárnyak nélkül szállnék
S a boldogságra kint
Oh végre rátalálnék
és feledném a kínt és mind a bús magányt, vállalnám
Égbe szállt száz imám végre hát meglátnám
A csodát mely kint vár rám