Csonka András - Állj meg kislány

Állj meg kislány!

Állj meg kislány!
Állj meg kislány!

Állj meg kislány és mondom a választ,
csak adj időt nekem.
Állj meg kislány és elmesélem,
hogy milyen (milyen) milyen az életem.

Azt kérdezte tőlem egy kislány,
hogy hány éves vagyok,
s akarok-e én is megnősülni,
vagy agglegény maradok?
Jártam-e néha az iskola mellé,
mert ő bizony szokott.
Válaszoltam volna talán,
de a lány (de a lány) már tovább faggatott.

Állj meg kislány és mondom a választ,
csak adj időt nekem!
Állj meg kislány és elmesélem,
hogy milyen (milyen) milyen az életem.

Azt is kérdezte tőlem a kislány,
hogy milyen az életem?
Szoktam-e sírni, ha bántanak engem
és szomorú-e a szívem?
Kaptam-e tortát a szülinapomra,
mert ő hármat is kapott.
Válaszoltam volna talán,
de a lány (de a lány) már tovább faggatott.

Állj meg kislány és mondom a választ,
csak adj időt nekem!
Állj meg kislány és elmesélem,
hogy milyen (milyen) milyen az életem.

Állj meg kislány!
Állj meg kislány!
Állj meg kislány!
(Állj meg kislány!)

Azt is kérdezte tőlem a kislány,
hogy mennyit keresek én?
És van-e már autóm, van-e lakásom
a Rózsadomb tetején?
Válaszoltam volna, de ő már
nem figyelt reám.
Elfutott, mert várta őt egy srác,
az utca másik oldalán.

Állj meg! (állj meg!)

Állj meg kislány és mondom a választ,
csak adj időt nekem!
Állj meg kislány és elmesélem,
hogy milyen (milyen) milyen az életem.

Állj meg kislány és mondom a választ,
csak adj időt nekem!
Állj meg kislány és elmesélem,
hogy milyen (milyen) milyen az életem.