Anna Karenina (musical) - A kalapácsos ember

(Nágyka):
Asszonyom! Karenina asszony!

(Anna):
Én vagyok ez itt? Én magam?
Vagy valaki más?

(Nágyka):
Anna Arkagyevna! Hová megy?
Leszáll?

(Anna):
Maradj! Csak levegőzöm...
Nagy volt a meleg... rám jött a fulladás!

(Nágyka):
Ha kívánja, jövök én is,
csak kabátot veszek...

(Anna):
Nem! Egy perc... és itt vagyok!...

Mint aki menekül... de mi elől és miért?
A kisfiam, a férjem vár! Megyek haza!

Mint aki menekül... de hisz semmi sem történt!
És mégis! Moszkva, a bál, Vronszkij, az éjszaka!

Egyetlen tánc... egyetlen éjszaka!...

Mint aki menekül...
Én azt akartam, hogy szeressenek mind!
Dolly, Sztyiva, a gyerekek és Kitty,
szeressenek úgy, ahogy én szeretem őket!
Kitty meggyűlölt! Az ellenségem lett!

(Jön egy furcsa, rongyokba burkolt vasúti
munkás: a Kalapácsos Ember.
A tolató vonat agyonnyom valakit.)

(Kiáltások az utasoktól):
Emberek! Segítség!
Jézusom! Csurom vér!
Teremtőm! Belehalt!

(Anna):
A Kalapácsos Ember!
A Kalapácsos Ember!
Jaj! A Kalapácsos Ember!

(Vronszkij váratlanul előtoppan...)

(Anna):
Ki az?!... Vronszkij?...
Maga is utazik?... Éppen most? Miért?...