Anna Karenina (musical) - Az utolsó este Velencében

(Énekes):
Idolo del mio cuor,
Ardo per vú d'amor,
E sempre, o mia speranza,
S'avanza il mio penar.
Vorria spiegar, o cara,
La mia passion amara;
A maucer de no soker
No so serintende
Faker so farla.

(Anna):
Távol, távol, messze tőled,
ki őrzi most álmod, én kisfiam, Szerjózsa?
Egy nap felnősz,
nem is tudod majd, ki voltam én.
Álmod végén sok-sok arc közt
vissza-visszatér egy elmosódó kép.

(Olasz szakácsnő):
Signora Anna, hallja ezt?
Nincs még egy dal, nincs könnyesebb.
A csöpp lány alszik, kész a tortellini.
Látom, az úr még nincsen itt,
szétfő a tészta, nem fog ízleni!

(Anna):
Pár perc és itt lesz.
menj és tálalj!

(Olasz szakácsnő):
Olyan a tészta, mint a szerelem:
az is csak forrón jó.

(Anna):
Jön már, innen látom!
Hozd a bort!

(Vronszkíj):
Késtem kicsit. Itt lennék rég,
de képzeld, ki lelt rám!
Egy cimborám az ezredből
egyszer csak ott állt.
Elkap, hurcol, míg leltünk
a Lido-n egy kocsmát.
Nincs még fél év, hogy eljöttünk,
s máris mennyi újság!
Mondta csak mondta órákon át,
eltűnt kint a világ.
Oly jó volt végre hallani
pár kóbor hírt a régiekről,
pár hazai szót,
s a lelkem otthon járt.
Anna, ugye megbocsátsz?

(Anna):
Bármit kérj, csak kérjed így!
Mindent értek, kedves!
Bárcsak én is kapnék hírt
a kisfiamról itt messze!
Csak volna ő is nálunk már!
A válásom ott van már,
tárgyalhatnánk!
Itt bármilyen szép, tudom,
te is haza vágysz!
Drágám, utazzunk hát!

(Énekes):
Idolo del mio cuor,
Ardo per vú d'amor,
E sempre, o mia speranza,
S'avanza il mio penar.
Vorria spiegar, o cara,
La mia passion amara;

(Anna, Vronszkíj):
Jöjj, nézd,
szerelemről szól a dal!
Mért oly fájó?
Mért nem boldog mind, aki szeret?

(Énekes):
A maucer de no soker
No so serintende
Faker so farla.

(Anna, Vronszkíj):
Hisz itt vagy, te vagy nekem,
a szíved sóhajt, a szívem felel.
A fájdalmas dalt, a boldog vallomást,
minden múló varázst.

(Énekes):
Ma ho terdo no siker
no so semintende
Faserra he kor.