Anna Karenina (musical) - Egy asszony és az árnyéka

(Betsy):
Hercegnő, légy oly jó,
míg Annáék a színházból megérkeznek,
meséljen valamit e nagyszerű grúz tea mellett!

(Mjahkaja):
Megint csak én? Mindig csak én?
De kiről és mit mesélhetnék?

(Lígyija):
Valami mulatságos, de nem túl gonosz dolgot,
tán éppen Annáról és Vronszkíjról...

(Betsy):
Annát nem hagyom!
Ő nagyszerű asszony!
Kedves és szép, nem tehet arról,
hogy minden férfi belészeret,
és árnyékként követi őt!

(Mjahkaja):
Van Grimmnek egy meséje,
sohasem értettem igazán...
Egy emberről szól,
kinek elvették az árnyékát...

(Lígyija):
Anna nagyon megváltozott,
mióta Moszkvában járt,
és magával hozta
- nevezzük úgy - az árnyékát...

(Betsy):
Csomót a nyelvére, kedvesem!
Annát nem engedem!

Lígyija:
És Karenin?
Rá nem gondol senki?

(Betsy):
Karenin ostoba ember!
Beképzelt törtető!
Anna viszont nagyszerű! Igazi Nő!
Úgy bizony édesem; egy igazi nő!

(A hölgyek együtt):
Egy asszony, ki igazán asszony és igazán nő,
egy asszony nem igazán boldog árnyék nélkül!
Egy asszony, ki igazán tudja: ez ördögi kör!
Hűséges árnyéka, bukását okozza,
veszte lesz szegénynek végül!

(Betsy):
Itt vannak végre!
Anna, kedvesem!

(Anna):
Vronszkíj s a Nagykövet
végig az úton Itáliáról mesélt...

(Nagykövet):
Egy rémes olasz opera után
miről is beszélhetnénk?

(Mjahkaja):
Barátnőm, ön gyönyörű!

(Lígyija):
Jót tesz neki az árnyéka...

(Betsy):
Mire várunk még?
Asztalhoz mind! Kezdjük el!

(Vronszkíj):
Ha megengedik...
két percre még elrabolnám Annát...

(Betsy):
De csakis két perc, Vronszkíj!

Ligyija:
És ne menjenek túl messzire!

(Betsy):
Megható, ahogy így ketten...

(Lígyija):
Én inkább kínosnak nevezném!

(Betsy):
Vigyázzon! Mindenki magából ítél!

(Lígyija):
De drágám!

(Nagykövet):
Hölgyeim, kezdjük már el!