Anna Karenina (musical) - Egy önzetlen jóbarát

(Karenin):
Menni, felkelni és menni.
A hivatalba, bárhova.
Mi van ma? Talán hétfő?
Nem, nem, biztos, hogy már szerda.
Szerjózsa... Nem akarom látni,
szótlanul is kérdez, az ő szemeit látom.
Anna, hogy tehetted mindezt?
Ó, Anna! Fogytán az erőm.
Össze vagyok zúzva,
senkihez egy szót sem, beteg vagyok.

(Lígyija Ivanovna):
Barátom, ne is szóljon,
mindent tudok!
A konyhában már rend van,
készül a tárkonyos leves.
A hivatalban alig várják,
hogy vidéki körútját befejezze,
és ön, igen, ön
ilyen fésületlenül egy hölgy előtt!
Ideje már, hogy
magát is rendbe hozza!

(Karenin):
Maga, maga Lígyija...

(Lígyija Ivanovna):
Ivanovna.

(Karenin):
Nem fogadok senkit.
Hogy engedték...?

(Lígyija Ivanovna):
Kérem!

(Karenin):
Hisz alig ismerem!

(Lígyija Ivanovna):
Kérem!

(Karenin):
Grófnő, hiszen ön...

(Lígyija Ivanovna):
Na de kérem!...
Egy önzetlen, nyílt szívű jó barát,
ki hordozza mától a ház gondját.
Egy őszinte, halk szavú jó barát,
ki önként áldozza föl magát
enyhítvén a lélek fájó bánatát.

(Karenin):
És ez a jóbarát netán...

(Lígyija Ivanovna):
Számíthat rá!
Én, aki szerelmes voltam
a férjembe hajdan,
kevéssel korábban
mint serdülő lányka
egy karcsú lovászba,
egy fess anarchistába,
azután sorba
a cári családnak
valahány ágának
mindahány sarjába,
egy indus fakírba,
egy híres tudósba,
egy irodalmárba,
egy angoltanárba,
egy vikáriusba,
egy metropolitába,
Komisszárovba,
a híres bankárba,
Rusztis Fudzsijba,
s legfőképp Puskinba,
és most szerelmes vagyok,
és ez legyen csak titok,
igen, szerelmes vagyok magá...

(Karenin):
Magányra ítéltem, a tanácsát kérem!

(Lígyija Ivanovna):
Az ön parázna,
bűnös vággyal megvert
hűtlen felesége
hivatkozva hát
a szívemet betöltő
keresztényi érzületre
már nem először kérte,
hogy közvetítsem önnek,
adjam át kérését,
e tévelygő asszony
találkozni kíván
a kis Szerjózsával.

(Karenin):
Ezt megtagadni nincs jogom,
jöjjön csak el!

(Lígyija Ivanovna):
Nem, nem, nem, nem!
Az a nő gonosz és kegyetlen!
A fia után vágyik, de
hogyan bánt el önnel
a könyörtelen némber!

(Karenin):
Mit tegyünk hát?

(Lígyija Ivanovna):
Én már megtettem, amit kell,
kellően megszégyenítettem.
Tudtára adtam, hogy nem és nem!

(Karenin):
Mi lesz velem?

(Lígyija Ivanovna):
Egy önzetlen, nyílt szívű jó barát,
ki hordozza mától a ház gondját.

(Együtt):
Egy őszinte, halk szavú jó barát,
ki önként áldozza föl magát,
s a kettészakított élet
újból megy tovább.