Anna Karenina (musical) - Szellemidézés

(Betsy):
Kezeket az asztalra! Együtt az ujj!

(Együtt):
Együtt az ujj!

(Nagykövet):
De hisz ön reszket!

(Lígyija):
Tán rosszat sejtek!

(Mjahkaja):
Ma este meglesz! Erős a lánc!

(Lígyija):
Valaki közeleg már!

(Betsy):
Korai még!

(Nagykövet):
Bárki is légy, adj nekünk jelt!

(Vronszkij):
Anna, mért nem hallgat meg:

(Közben Mjahkaja):
Talán most! Jönnie kell!

(Anna):
Kitty - azt írják - súlyos beteg!

(Vronszkij):
Kitty... de ért én mit tegyek?

(Anna):
Menjen el hozzá,
kérje őt, hogy bocsásson meg önnek!
Utazzon el hozzá!...
Higgye el, jobb lesz mindkettőnknek!

(Vronszkíj):
Elmúlt, és csak ön van már!
Kérem, legyen jó hozzám!
Higgye el, kín ez mindkettőnknek!

(Közben Betsy):
Mozdul az asztal!

(Közben Lígyija):
Ugyan, ez semmi!

(Közben a Nagykövet):
Ha koncentrál...

(Közben Betsy):
Szólítalak, szellem! Válaszolj, kérlek!

(Közben Mjahkaja):
Ez ő volt! Ő! Hallottam! Kettőt koppant!

(Közben Lígyija):
Itt van, már érzem!

(Ketten):
Álmokban élni reménytelen!
Mért játszik így az életemmel?
Mások előtt már titkolnom kell,
mért gyújt fel így, egy érintéssel?
Egyetlen éj, egyetlen tánc,
így és szívünkben!

(Közben a Nagykövet):
Szólj hozzánk, bolygó lélek! Szólj hát!

(Közben Betsy):
Itt lenn, a földi létben, mondd el, ki voltál!

(Közben ketten):
Titokként őrizzük, mit feltársz...

(Közben hárman):
Nyílj meg, bús szellem! Nyílj meg!

Közben négyen):
Szólítunk, áhítjuk múltad titkát!
Szólalj meg végre!

(Betsy):
Karenin! Halálra rémített!

(Karenin):
Bocsánat, asszonyom!
Elnézést, hogy késve jöttem!
Sajnos, a Hivatal... tenger munkát jelent...

(Betsy):
Miért áll ott, Karenin?
Üljön le, kérem... miközénk!

(Mjahkaja):
A szellemidézés - mára véget ért...

(Nagykövet):
Nem! Érzem őt! Közel van még... Huh!

(Lígyija):
Szellemes! Csak tréfáljon folyton!
A világ meg körülöttünk csupa romlottság!

(Betsy):
Ezek az örökös célzásai!

(Mjahkaja):
Ez találat volt, nem célzás!

(Betsy):
Egy jó kis teát?

(Karenin):
Egy teát, igen - a feleségemmel...
Még észre sem vett...

(Lígyija):
Se lát, se hall a drágám!

(Mjahkaja):
Az este egy meséről
kezdtünk el beszélni, Karenin...
Tán olvasott Grimmnél
az árnyékát vesztett emberről...

(Karenin):
Sosem szerettem Grimmet,
túl ködös, túl talányos volt.
Egy mesében fontos a világos kép, a pontos szó!

(Betsy):
Mi, asszonyok, másképp látjuk ezt,
érzékünk mélyebbről jelez,
ezért van az, hogy néhanap kell egy barát...

(Lígyija):
Egy árnyék!

(Betsy):
Egy árnyék - nevezzük úgy!
Mért? Nincs ebben semmi rossz!

(Lígyija):
Zavarba hoz! Semmi rossz - mondja ön,
de mást vallok én!

(Négyen):
Egy asszony, ki igazán asszony és igazán nő,
egy asszony nem igazán boldog árnyék nélkül!
Egy asszony, ki igazán tudja: ez ördögi kör!
Hűséges árnyéka, bukását okozza,
veszte lesz szegénynek végül!