Anna Karenina (musical) - Tartozunk Istennek

(Karenin):
Bűntelent vádolni,
tűrni és nem szólni,
a kisebbik rossz - melyik hát?
Sért, ahogy bámulták,
sért, hogyha őt bántják,
Anna nem szerethet mást!

Ott ültek ketten,
nincs semmi ebben,
kéretlen bíránk a világ!
Anna hozzám tartozik,
Anna tudja, mi bánt!

Bízni és kétkedni,
látni és úgy tenni,
mint aki semmit sem lát...
Élni a kétséggel,
szótlanul, sebzetten,
nem lehet méltó hozzánk!

Törvény és illem,
erről szól minden;
tudjuk, hogy hol a határ!
Sorsunk híd a bűn felett,
mely mocskos, züllött, sivár!

Lenn a mélységben,
zajló örvénnyel,
zúg egy förtelmes ár!
Lépsz, és egyszer csak
nincs, mi megtarthat már!

Az élet zúg szemtől-szembe,
hozzád ér - s máris elnyel,
sűrű és fojtó homály!
Anna! Tán véletlen!
Anna! Őt óvnom kell
esztelen érzésektől!

Ma este - Vronszkijjal!
Talán csak ártatlan flört!
Voltak, kik többnek látták!
Megszólták, mintha tudnák!
Anna! Egy rémkép gyötör!

(Anna):
Istenem, ujjong a szívem!
Rohannék, futnék! Mintha más lennék én!
Valahány szerelmes asszony vágyának él,
vajon érzi-e mindezt a szenvedélyt?

Ó, hogy kérlelt! Ó, hogy nézett!
Minden perc vágy és remény!
Félek, megteszem, félek a holnaptól!
Szédít, felkavar, eláraszt forrón...

(Karenin):
Életünk eggyé lett,
tartozunk Istennek,
óvni a szentelt kötést!
A nászt, ami kettőnket
gyermekkel áldott meg,
csak galádság tépheti szét!

Törvény és illem, mindaz, mit hittem...
Anna! A szívem tiéd!
Anna! A bűn a mélybe ránt!
Anna! Kell, hogy értsd!
Anna! A féltés megaláz!
Anna! Bár tévednék!