Cseh Tamás - F. M. Dosztojevszkij és az ördög

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megállt, mögötte senki sincs
Csak egyvalaki, s mert sejti hogy ki,

Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki! (Nu, sto?)"

"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!"
Szólt egy hang a hát mögül "jövője drága kincs,
S a cár ellen itt összeesküszik!

Vészes e társaság amelynek tagja lett
Párizst képzel ide Pétervár helyett
Mind csupa gőg, összeesküvő!

De már holnap reggelen láncban lesz bizony,
És lakni fogja majd - megjósolhatom -
Nyolc éven át Szibériát!"

"Hohó" nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics
"Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
Lássuk tehát Szibériát!"

"Még ifjú író ön" szólt az ördög ott
"Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
Mert lesz egy fanyar, fura kanyar...

Mert jó, mondjuk szenved ott Fjodor Mihajlovics,
És midőn visszatér, sok akadálya nincs
A nagy könyveket írhatja meg (de most figyeljen bátyuska)

Ám e nagy művekben káromolja majd
Régen volt társait, kikkel most összetart
S a cár ellen itt összeesküszik.

És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
A Miért helyett csak a Hogyant keresi majd, mivel
Érdekesek az emberek!

Így jut el Emberhez az Intézmény helyett."
Szólt a hang és nevetett ott a hát megett:
"Hihihihi, Dosztojevszi"

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs...
"Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett gondolatmenet...
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz...?"