Utazás (Rockopera) - A mulatság

(Csepege):
Dobre vecser őrnagy elvtárs,
meghoztam a vodkát, uborkát.
Önöknek pedig mit hozhatok?

(Herr Kretschmer):
Nekünk pálinkát.

(Frau Kretschmer):
No de Hanzi!

(Szurov):
Merre járt, Lady Ashton?
Az utcán ilyenkor veszélyes.
Máskor tőlem kérjen kíséretet.

(Lady Ashton):
Halat rendeltem holnapra.

(Cotteril):
A búcsúebéd halászlé lehetne.
Feltételezve persze, hogy megjön az engedély.

(Szurov):
Ha semmi nem jön közbe, van rá esély.

(Lady Ashton):
Megyek, elmondom Fleming úrnak is.

(Rheinalderné):
Örülni fog, úgy gondolom.
Egy halászlétől rendbe jön szegény.

(Csepege):
Halászlé?
Gyerünk lányok, igyekezzetek,
mozgás, mozgás!

(Szurov):
Muzsikát, tavaris Kálmán.
Ismerik ugye Kálmán urat?
A helyi intelligencia képviselője.

(Kálmán):
Ja.

(Szurov):
Na zdarovje!
Kálmán úr,
ha lehetne egy kicsit tüzesebbet, gyorsabbat.

(Billy):
Apu, ez rocky.

(Susie):
Juhé.

(Csepege):
Kálmánkám, a jó isten áldja meg,
nehogy már jazz-t játsszon itt nekem
az őrnagy elvtárs úrnak.

(Kálmán):
Most mi baja van?
Gyorsnak ez is gyors, nem?

Szurov:
Várj csak! Azt játszd, hogy...

(Kálmán):
Hát mér nem ezzel kezdte?
Meg van ez, egy séróban.
Szergej, szálljál be azzal a harmonikával,
mert kinyomom a szemed,
aztán mehetsz, amerre látsz.

(Szurov):
Faluvégen él egy lány,
fehérebb a rózsánál,
átfognám a nádszál derekát,
táncba vinném Dusenykát.

Iris a neve, ugye?

(Rheinalderné):
Igen.

(Szurov):
Akkor ezt Irisra isszuk.

Faluvégen szép kislány,
csillogóbb a harmatnál,
átfognám a sej-haj derekát,
táncba vinném Másenykát.
Most maga jön.

Frau Kretschmer:
Gredchen.

(Szurov):
Gredchen.

És most Lady Ashton, Diana,
ha meg nem sérteném...

Van-e nála büszkébb lány?
Ragyogóbb a gyémántnál.
Átfognám a nádszál derekát,
de mit tegyek, ha meg sem lát?

(Avron):
Újból és újból lövések.

(Frau Kretschmer):
Vége már sose lesz ennek.

(Kapitány):
Tavaris major jöjjön ki, kérem.

(Szurov):
Hagyj most!

(Kapitány):
Muszáj jönnie.

(Rheinalderné):
Bill, Susan, felmentek azonnal!

(Billy):
Mama, hadd maradjunk, kérlek.

(Susie):
Nem megyek sehova, táncolni szeretnék.

(Rheinalderné):
Ne halljak ellenkezést.

(Szurov):
Kapitány, neked kell megtenned.
Én nem tudom, én nem vagyok rá képes.

(Kapitány):
Igenis, tavaris major.

(Cotteril):
Mi volt ez?
Ha megkérdezhetem.

(Szurov):
Csak egy ló, a lovam.
A fél életem.
A Don mellől vonattal hozattam ide.
Három napig utazott, hogy velem legyen.
De itt nincsenek sztyeppék,
minden házban ellenség,
nincs itt más csak gránát és vasvilla.

(Cotteril):
Mi mindannyian együtt érzünk önnel.

(Szurov):
A fenébe az együttérzésükkel.
Mért hallgat a muzsika?
Menj, hívd be a fiúkat!
Mind jöjjenek, igyanak.

Igyanak a barátainkkal vodkát.
Na zdarovje!

Kérdezhetek valamit?
Ezt nem a rendőr kérdezi.
Szereti azt a férfit?
Szereti?

(Lady Ashton):
Fleming urat kérdi?

(Szurov):
Csak kedveli?
Ennyi az egész?

(Lady Ashton):
Beteg.

(Szurov):
Mi a baja?

(Lady Ashton):
Na ez már rendőri kérdés.

(Szurov):
Ezt ugye felismeri?

(Lady Ashton):
Persze. Nem tudtuk, hova tűnhetett.

(Szurov):
Itt fegyvert hordani bűncselekmény.

(Lady Ashton):
Tudja, hogy milyenek az angolok.
Mindenhol banditáktól tartunk.

(Szurov):
De ez egy orosz pisztoly.
Hol szerezte Fleming úr?
Netán Budapesten, hol folyt a harc?

(Lady Ashton):
Ön berúgott, kedves őrnagy.
Ha holnap felébred, az egész világot gyűlöli majd.
És megbánja, hogy ártatlanokat gyanúsítgat.

(Szurov):
Reméltem, nagyon reméltem,
hogy beszélni fognak.
Vagy elmenekülnek, mert az is vallomás.

(Lady Ashton):
Nincs semmiféle vallomás.
És most elmehetek?

(Szurov):
Talán ha más korban élnénk, ha egyszer...

(Lady Ashton):
Ön is tudja jól, az a "ha" lehetetlen.

(Szurov):
Ha még egy "ha" is lehetetlen,
miféle remény marad?
Tudja, Kanadában ismertem egy lányt,
miatta nem mehetek haza.

A repülőtérre sem kísérhetett ki,
a gépből mégis integettem sokáig.
Ez a mi korunk igazi baja, integetünk,
de senki nem integet vissza.
Tánc!

(Csepege):
Segíthetek, hölgyeim?

(Cotteril):
Jön, Kretschmer?

(Herr Kretschmer):
Ja vohl.