Utazás (Rockopera) - Ferihegy, 1956. november 4.

(Avron):
Teljes a káosz!

(Rheinalder):
Mondjon már végre valamit.

(Frau Kretschmer):
Mi lesz velünk itt? Magát azért fizetik.

(Alkalmazott):
Hölgyem, kérem értsék meg,
rendkívüli új helyzet.

(Herr Kretschmer):
Indul-e gép, mondják meg?

(Alkalmazott):
Halló, Molnár elvtárs, végre ön.
Őrület, az nem lehet! Majd felhívom őt.

(Cotteril):
Adja ide! Cotteril vagyok a BBC-től.

(Alkalmazott):
Nem lehet kérem, ez nem nyilvános telefon.

(Rheinalder):
A feleségem várandós, itt nem szülhet.

(Mind):
Holnap, holnap, holnap.

(Herr Kretscher):
Már harmadik napja próbálja ezt bemesélni nekünk.

(Mind):
Holnap, mindig csak holnap.

(Rheinalder):
Kivárjuk itt, míg indítják a gépeket.

(Alkalmazott):
Úristen!
Civil személy itt délnél tovább nem lehet.

(Avron):
Ez szovjet döntés?

(Cotteril):
Jó kérdés.

(Rheinalder):
Ne idegesíts!

(Herr Kretschmer):
Disznóság!

(Frau Kretschmer):
Ne kiabálj!

(Avron):
Mért hagynánk ennyiben?

(Frau Kretschmer):
Mért megy el?

(Cotteril):
Ki tudja már?

(Mind):
Ez botrány, ez már Balkán, meddig kell, hogy várj,
csak túl lennénk e bandán, és mennénk már.
Tankcsapdák a járdán, szétlőtt barikád,
ágyútűz és csárdás együtt rossz reklám.
Ez túl sok már.

(Falucci):
Che porca miseria.
A görög konzul, bébi van övé,
két napja várja őt Athénben.

(Herr Kretschmer):
Sájsze.

(Frau Kreschmer):
Folyton csak lőnek, folyton csak lőnek.

(Mind):
Szánalmas kis ország, gránátok, puskák.
Hogy győznék le Moszkvát, bár feladnák.
Sztálin talpát nyalták, most nyalnak Hruscsovnál.
Szovjet tankok árán jött az új kormány.
És bosszút áll.

(Lady Ashton):
Köszönöm uram nincs semmi baj,
köszönöm.
Nézd, ott egy hely, ülj le kérlek.
Bírnod kell még.

(Veres Pál):
Drágám vigyázz!
Látod, már néznek,
menj Diana, féltlek.

(Lady Ashton):
Csak ülj le itt, és várj.
Tán lesz némi késés, megkérdem.
Csak fel ne add már, tarts ki értem.
Pár óra még, s ha felszáll a gép,
nincs lélek, ki elválaszt tőlem.

(Veres Pál):
Drágám az égre kérlek.

(Lady Ashton):
Kérlek légy erős, kettőnkért.

(Cotteril):
Teremtő ég, Lady Ashton, hát ön is itt?
Cotteril vagyok, Hugh Cotteril,
ha még emlékszik.

(Lady Ashton):
Ó, igen, hát persze. A riporter, Cotteril.

(Cotteril):
Mi hozta ön e szörnyű helyre, hisz ez háború?
Cecil is itt van tán, hol az a jó fiú?

(Lady Ashton):
Nem, a férjem nincs itt, a barátainknál jártam.
A követségről Prescotték, Lisszabonból most
nemrég jöttek át.

(Cotteril):
Éppen most, a legjobbkor. Szóval egyedül van.
És az az úr túloldalt, akivel ott az ajtóban?

(Lady Ashton):
Fleming úr Prescotték barátja.
Csak két napja ismerem őt.

(Cotteril):
Rossz bőrben van.
Betegnek látszik.

(Lady Ashton)
Lázas csupán.
De mondja csak, miért nincs kiírva semmi?

(Cotteril):
Ferihegyet is megszállták a szovjetek.
Biztosat tudni az indulásról nem lehet.
De várjon, valami történt.

(Alkalmazott):
Semmilyen gép nem száll fel, járataink
megszűntek,
Bécsig autóbusszal visszük el itt rekedt
külföldi utasainkat.

Rheinalder:
Az nem lehet.

(Alkalmazott):
Csak négyszáz kilométer.

(Frau Kretschmer:)
Át a tűzvonalon? Megőrült?

(Alkalmazott):
Budapesten kívül alig folynak harcok.
Mindenkinek szereztünk kilépési engedélyt.

(Avron):
Kitől?

(Alkalmazott):
A rendőrség szovjet parancsnokától.

(Avron):
És mire megyünk vele?

(Lady Ashton):
Nincs jó hír, drágám, itt gép föl nem száll,
Bécsig úgy fest, busz visz el.

(Veres Pál):
Diana én nem.
Bécsig úgy sem bírnám,
bajt hoznék csak rád,
sorsomra kell hagynod, ez túl sok már.

Mind:
Ez botrány, ez már Balkán, ez bűn, ez aljasság.
Egy hosszú úton, tűzön át, hol lőnek ránk.
Kész gyilkosság.
Megszállott kis ország, gránátok, puskák.
Bőszítették Moszkvát, most bosszút áll.
KGB és ÁVÓ, a törvényt ők írják,
ki szólni mer és szembe száll,
mind kinyírják.
Hát mi vár ránk? Még mi vár ránk?
Tiszt: Jöjjenek sorba a passzporttal.

(Rheinalderné):
De kérem, könyörgöm.

(Alkalmazott):
Majd megnyugszik hölgyem az autóban.

(Rheinalder):
Pimasz!

(Cotteril):
Hagyja ez ennyi. Mit lehet tenni?
Szálljunk fel és indulás.
Lady Ashton jöjjön hát.
Adja a táskát!

(Lady Ashton):
Egy pillanat, mindjárt.
(Veres Pál):
Értsd meg nem bírom ki, menj csak menj el.

8Lady Ashton):
Nélküled nem.