Utazás (Rockopera) - Hotel Moson

(Kapitány):
Csepege!

(Csepege):
Igenis.

(Kapitány):
Igyiszjuda.
Szobákat a külföldieknek.
Daj, daj.

(Csepege):
Külföldi vendégek?
Igenis, kapitány úr.
Julis, Maris gyertek gyorsan.
Külföldi vendégek érkeztek.
Gyerünk, gyerünk hamar.
Kommen Sie. You are my freund.

(Robi):
Nyugodj meg öreg, tudnak magyarul.
Hat szobára lenne szükségünk.

(Csepege):
Igenis.
Hat?
Kérem az lehetetlen, ugyanis összesen
két szobánk van.

(Robi):
Kettő?

(Csepege):
Szobánk az asszonyoknak egy jut csak,
ott fönt meg együtt az urak.
Húzza át Mariskám az ágyneműt, mire vár,
ellesznek, ha szűkösen is meglátják.

(Frau Kretschmer):
Itt összeszedünk egy-két poloskát.

(Herr Kretschmer):
Nagy ég, hogy mit adnék egy fürdésért.

(Csepege):
Nahát, egy szava is elég.
Fuss hamar Juliskám,
fürgén egy dromedárt,
ne lazsálj a kádakat is súrold át,
de legelőször gyújtsd be a kazánt.

(Gyerekek):
Hurrá, itt maradunk!

(Rheinalderné):
Susan, küldd az aput!

(Frau Kretschmer):
Johann, jöjj a csomagért.

(Robi):
Futás, sír a baba.

(Falucci):
Megint?
Ó, madonna.

(Avron):
Biztosan bepisikélt.

(Csepege):
Mit állsz itt?

(Maris):
Az ágyakat már áthúztam.

(Csepege):
Takarodj ki, nézz körül a konyhában.

(Maris):
Jobb lesz, hogyha rendesen beszél.

(Csepege):
Kapsz te még, te ringy-rongy ne félj.

Make youself gemüglich, alles ist possible.
Julis a zongoristát hívd, menj, hívd.
Tegnapról még maradt egy kis párolt tyúk,
abból majd csinálunk ragut.
Alles ist very good.

(Robi):
A csótány is very good?

Csepege:
Esküszöm a múlt héten is irtottunk.

(Robi):
Otthon majd a mutternak hazudj.

(Csepege):
Gyerünk lányok, teríteni.

(Kálmán):
Itt vagyok Csepege úr, mi van már megint?

(Csepege):
Ne feszítse a húrt Kálmánkám, ne feszítse.
És játsszon nekem normálisan,
ne olyan hánya-veti amerikai módon,
mert feljelentem.

(Kálmán):
Jelentsél fel baszd meg, szarok rád.

(Billy):
Susie, merre vagyok?

(Rheinalderné):
Billy, hagyd a húgod.

(Gyerekek):
Mért nem játszhatnánk, de mért?

(Julis):
Egész jóképűek.

(Maris):
Nekem nem kellenek.

(Julis):
Bolondulsz az oroszért.

(Maris):
Az oroszt hagyd, mert kikaparom a szemed.

(Julis):
Mi van anyám?
Nincs rendben az ideged?

(Csepege):
Mi folyik itt?
Halljam gyorsan, mi történt?
Az hiányzik nekem csak, a feszültség.
Gyerünk széket hamar,
a német sört is akar,
ugorj el pár üvegért.
Menj, menj!

Kálmánkám, ma ne igyon a jó anyját,
az kell még, hogy részegen lássák.
Van még a szekrényben,
új kötény azt vedd fel,
tele vagytok zsírfolttal és pecséttel.
Kálmánkám a zenét, ahogy kell.
Sordino, Kálmánkám, Sordino.

(Robi):
Picim, ha segítség kell, szóljon csak.
Magával elbabázgatnék.

(Falucci):
Nekem van már otthon vőlegény.

(Robi):
Nincs jobb, mint egy megcsalt vőlegény.

(Rheinalderné):
Fogadni mernék, hogy ezek közt van valami.

(Frau Kretschmer):
Ahogy a nő a pasast nézi.

(Rheinalderné):
Kár tagadni.

(Frau Kretschmer):
A férfi egy rejtély, oly furcsa az arca is.
Valamit titkol mind a kettő...

(Rheinalderné):
Oly feszült.

(Frau Kretschmer):
Furcsa ügy.

(Együtt):
Különös pár.
Különös pár.

(Herr Kretschmer):
Lefeküdt rögtön, a hideg rázza.
Ez mi lehet?
Talán egy vírus.

(Rheinalder):
Még elkapják a gyerekek.

(Cotteril):
Hisz az az ember lázas csak és kimerült.

(Avron):
De Lady Ashton is titkol valamit előttünk.

(Együtt):
Furcsa ügy.
Különös pár.
Különös pár.

Csepege:
Azt játssza nekik, könyörgöm,
azt az egyetlen éjszakát.

(Kálmán):
A legnagyobb örömmel, Csepege úr.
Dögöljél meg.