Sakk /musical/ - Már ismerem őt

Florence
Szvetlana...

Szvetlana:
Florence...

Minden jó csak álom, s egyszer véget ér,
Messze szál a szépség, mint a szél,
Ezt mindig tudtam, mégis hittem én,
Hogy vágyaimnak (..), mit az ég.


Nem is tudom, mit mondjak...
Semmit.
Kérlek, ne mondj semmit! Megértettem, hogy valójában mire van szüksége.
Te meg tudod adni neki, én nem.
Nem érted. Amire valójában szüksége van,
az a családja, a gyerekei...
Mindörökké nem tart sajnos semmi sem.
Megfakul, ha régi lesz a kép...
Ezt mindig tudtam, mégsem érdekelt. ..
Addig tartson hát, ameddig szép...


Látom már, ha most kezdődne, más lennék...
Nyerhetnék pár percet... Istenem...
De kellett néhány év, hogy végre most
elmondhassam azt, hogy ismerem...

Tudod, ő jó...
Olyan jó... (Szvetlana)
Soha nem kér...
Ő nem kér... (Szvetlana)

Miért, hogy mégsem maradt enyém,
Az meglehet a biztos nyugalom kell neki...?... add új erőt,
Nem tűr a képzelete béklyót...
Már ismerem őt...


Szvetlana:
Magad vagy és
egyedül kell boldogulj...
Senkid sincs,
hát eszerint is élj...
Óh, hányszor éltettek
e frázisok,
mégis vártam azt,
hogy visszatér...
Látom már, ha most kezdődne másképp tennék... más lennék...
Történt egy és más
ma itt velem...
Tudom jól, hibáztam sokszor...
Ma biztos,
mindent jobban értenék...
Ma már mindent jobban értenék...
Mert oly jól,
már oly jól ismerem...
Tudod, ő jó...
Olyan jó...
Soha nem kér...
Ő nem kér...
Mért, hogy mégsem
...lehet enyém...? maradt enyém...?

Együtt:
Vele lennék... Szeretem rég, de ha mennie kell
Mért van itt, mért nem hagy el?
Tudod ő jó...
Soha nem kér...
Mért, hogy mégsem lehet enyém...? ...maradt enyém...?
Az meglehet, a biztos nyugalom kell neki rég...
Ad új erőt...
Nem tűr a képzelete béklyót...
Már ismerem őt...
Másképp lesz,
ha újra kezdem...
Már ismerem őt...