Ambrus Kyri - Ne szóljon meg senki (Nessuno mi puó giudicare)

Az igazság mindig fáj, tudod.
Az igazság most is fáj, tudod.

Ne szóljon meg senki, ne dobjanak követ rám,
(az igazság, ugye neked is fáj)
az életben tévedni nem szabad sosem tán.
Hát tévedtem, mi kell még,
Nem szégyenlem ne is kérd.
S ha elhagynál ezért, akkor se zokognék,
sose zokognék.

Ne szóljon meg senki, ne mondj semmit te sem még,
(az igazság, ugye neked is fáj)
nem történt oly bűn, amit jóvá ne tehetnék,
(az igazság, ugye neked is fáj)
most itt vagyok, örülj hát,
mert ebből is tudod már,
hogy kettőtök közül kedvesebb te voltál,
s az is maradnál.

Tudom, hogy előbb-utóbb boldogok leszünk még,
nálam jobban senkit se szeretnél,
s nem hiszem, hogy tévedni találnék,
többet érek, mint ezek olyan rég.

Remélem, hogy rájöttél nem vagyok gyerek már,
ugye, te is látod, hogy hibáztál?
Végre minden bíztató úton jár,
s behunyt szemmel bízhatom magam rád.

Ne szóljon meg senki, ne mondj semmit te sem még,
(az igazság, ugye neked is fáj)
az életben tévedni, oly sokat fogunk még,
(az igazság, ugye neked is fáj)
de itt vagyok örülj hát,
mert ebből is tudod már,
hogy kettőtök közül kedvesebb te voltál,
s az is maradnál.

Remélem, rájöttél, hogy nem vagyok gyerek már,
ugye, te is látod, hogy hibáztál?
Végre minden bíztató úton jár,
s behunyt szemmel bízhatom magam rád.

Ne szóljon meg senki!
Ne szólj semmit te sem hát!
(az igazság, ugye neked is fáj)