Egyéb szövegek - A múltam nem enged (közr. Nórika)

(Egér)
Érzem fáj, miden gondolat,
mi téged idéz vagy valaki hajtogat,
nem bírom, belátom, beleőrülök van hogy csak
búsulok de van hogy bünhődöm, az a baj
hogy nagyon hozzád kötődöm, már
feladtam inkább csak magamban örlődöm,
mert tehetek bármit az már nem számít,
mostmár nem változtatja az ember hibáit,
későn gondolkodtam nem vettem észre,
hogy mennyi mindent megtennék érted,
előhúznám a világ csillogó kincsét, levágnám
a király fényes tincsét, neked adnám illatos
papírba burkolva, díszesszalaggal körbe-keresztbe hurkolva,
Ó de minek, reménytelen, semmi értelme egy tündérnek
az ördög miért is kéne, nekem nem hiányzik semmi, meg van minden,
ha már elvesztettem hiányát akkor érzem, a jó dolgokat,
sorra tönkretettem pedig a jó oldalam még elő sem vettem,
de a rossz mindent földbe tiport, mit szerelmed kockáiból tornyot pakolt,
de most Egér meglakolt s a torony eldőlt romok alá szorultam
hát hoztak tűzoltót, mentőt.

Refrén 2x (Nórika):

Eltűnt évek szemébe nézek,
Visszaragyognak rám emlékképek,
Mától a felejtés ösvényére lépek,
A múlt szorításából nem kérek, nem kérek!

(Nórika)
Még mindíg szól szívemben a nóta,
Viharok és zengések hangoznak róla,
Berögzött mozdulatok, eltitkolt gondolatok,
Elfojtott indulatok, örzik még helyét.
Azóta sokminden meg változott,
Valaki jött és valaki el távozott,
Talán más lettem én is, lelkemben mégis még
mindíg szól a dal. És énánáénánáénáná énemmel együtt hal.

Refrén 2x (Nórika):

Eltűnt évek szemébe nézek,
Visszaragyognak rám emlékképek,
Mától a felejtés ösvényére lépek,
A múlt szorításából nem kérek, nem kérek!