Animal Cannibals - Remélem

1)
Most nem vagyok magam, nem vagyok magamnál
Az agyam zsibbad, éppen, hogy vegetál.
Csak nézek ki bután a fejemből
Ez a nyomasztó érzés meggyötör.
Hiába kék az ég, hiába süt rám a nap
Hiába látok mosolygó arcokat.
Hiába énekelnek most nekem a madarak,
Azt hiszem ma megmaradok magam alatt.
Üres a fejem, a lelkem árva,
Egy nehéz súly húz vissza a magányba
És hatalmába kerít engem a bánat
Teljesen felemészt az önsajnálat.
Nincs tervem, nincs célom, nincs jövőképem
Egyre kevésbé izgat a létem.
Még magamnál vagyok, kínoz a tudat,
És fogva tart a világvége hangulat.

Refr.:
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap,
Ma még ma van, de holnap már tegnap.
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap,
Ma még ma van, de holnap már tegnap.

2)
Néha napján a magány különös hangulatban talál
De csak a felszín ilyen sivár, belül még van szivárvány
Van az a pár röpke óra, és már nem beszélünk róla
A depresszió elszáll, a lélek megrontója
Távol áll már, másra száll tán,
És holnap arra emlékszem, hogy tegnap kábán
Itt feküdtem árván,
És befelé nézve csak rosszat láttam
A pozitív látásmódra hiába fókuszáltam
Csak rontott a helyzeten, és visszafelé sült el
Tudatalatti vihar söpört mindent el.
Most is ez van itt bennem, a pusztulás a testben
De remélem, hogy nem lesz már, ha felkeltem.

Refr.