Sajt - Tavasz

Tavasz van, a mumusok rég eltûntek
felébredtek az utcák
Gyere elõ, nincs már mitõl félned
álmaikat aludják

A rettegett sötétségbe burkolózó lények
Ne gondolj soha rájuk, eresszed szélnek

Nyakadra kösd fel a napsugárból font sáladat
Hallgasd a levélzenét és ízleld a mámorító pillanat

Ízét nem felejted, ne áljon köddé
Csak hagyj ott mindent félbe, s ne kérdezd többé:

refr:
Mért nemjön össze az életünk?
Mért kell hogy mindent megértsünk?
Másoknak mért jó ahogy van?
S mi meg csak szenvedünk
Mért nem jön össze az életünk?
A világforgásban szédülünk
Mégis mindig van egy hely
Ahol csak lenni kell

Ha túl sokat gondolkodsz az butít
inkabb gyere ki a napra
Kapd fel a gitárt és játssz velem
hangolódj egy dalra

Amely egy ifjú rátalál mi otthonát jelenti
De ott kell hagynia, ezt õ is érzi

Mezítláb gázolj bele a fûbe, érezd a harmatot
Feküdj le, s a nappal farkas szemet nézzél, s mondhatod

Hogy te fogsz nyerni, ebben hiszel
Mert új korszak jön, s már nem érdekel

refr
refr2:
Mért nem jön össze az életünk?
Mért kell hogy mindent elhiggyünk?
Csak a boldogtalan emlékszik már
a régi boldogságra
Mért nem jön össze az életünk?
Mért nem jön el a hercegünk?
Ne kérdezz, csak élvezd
az édes dallamot.