A vörös malom (musical) - Bujaság

(Mima):
Meglátnom önt s megszeretnem
egy pillanat műve volt- érzem,
gyönge a nő, jajt rebegő, sóhaj egész szívem.
Te hős, te talpig férfi, te karcsú szép ember,
ha nincs remény, itt véget ér az életem.

(János):
De hát, mit akar tőlem?

(Mima):
Hogy megszabadíts láncaimtól,
hogy birtokold testem-lelkem,
hogy megmenekíts árnyaimtól,
egy lehess szívemmel.

Te kékszakáll, te tigris,
ölj meg, de előbb szeress,
az illatod, a pillantásod
mind-mind végzetes.

(János):
Gyönyörű hölgy, ön téved,
ha játszik is csak velem,
a játékkal is elkésett,
hisz van feleségem.

Mima:
Ó, köszönöm, köszönöm,
tudom ez mind igaz, tudom,
és azt is tudom, hogy még nem szeretsz,
de szeretni fogsz nagyon. Úgy bizony.

Szánd meg a szenvedőt,
szánd a szomjazót,
a szívem tőled lázbeteg,
de meggyógyít egy csók.

(János):
Szédült vad szenvedély, játék, de szép,
egyszerre csábít és rémít, mi jön még?

(Mima):
Szánd meg a vakmerőt,
kit hív egy messzi fény,
adj kék eget, adj szárnyakat,
hogy szállni tudjak én.

(János):
Ne hagyj el tisztaság, őrizz, vigyázz,
Elgyöngít bárkit, már őrit e láz.

(Magister):
Most mássz a fára a nő elöl, ha tudsz.

(Ördögök):
Hej, hej, ha tudsz.

(János):
Karja ölel, meggyulladok,
jaj ez a tűz úgy éget

(Mima):
Miért menekülsz, mért kínozol,
miért rejted szíved?
Szó nem elég, szó megaláz,
már csak a csókod kell.

(János):
Hű feleség, otthoni táj vár reám, engedj el!

(Mima):
Felejtsd el hitvesed,

(János):
ő vár rám,

(Mima):
felejtsd el azt a nőt,

(János):
meg nem csalnám,

(Mima):
csókolj,

(János):
mért kínzol,

(Mima):
csókolj,

(János):
nem bírom,

(Mima):
Miért vonakodsz, mondd, csókolj,

(János):
megfojt a forróság,

(Mima):
csókolj,

(János):
mért engem,

(Mima):
csókolj,

(János):
így nem kell,

(Mima):
tépd le ruhámat, mindent megkapsz,

(János):
mért nem jó más,

(Mima):
tiszta vagy, mint az ég,

(János):
hisz férfi van száz,

(Mima):
nélküled elvesznék,

(János):
mind megkapnád,

(Mima):
csókolj,

(János):
mért csábítsz,

(Mima):
csókolj,

(János):
mért szédítsz,

(Mima):
én gyönyörűm csak csókolj,

(János):
eltölt a bűnös vágy,

(Mima):
csókolj,

(János):
áhítlak,

(Mima):
csókolj,

(János):
szomjazlak,

(Mima):
reszket az ajkad,

(János):
kergess el,

(Mima):
jöjj hát,

(János):
mondd, hogy nem,

(Mima):
nincs a földön asszony,

(János):
nincs kegyelem,

(Mima):
forróbb, izgatóbb,

(János):
nincs senki sem,

(Mima):
bárki várjon otthon

(János):
csakis te létezel

(Mima):
értem elhagyod,

(János):
buja testeddel,

(Mima):
nincs a földön asszony, ki téged így kíván,

(János):
nincs senki más,

(Együtt):
csókolj hát én érzem,
más nem kell soha már,
szikrát szór az égbolt,
tombol fönn a hold,
felgyúl majd, ha ajkunk
végre egybe forr,

(János):
csupa tűz, lobogás, ragyog minden,

(Együtt):
nincs több földi asszony, múltad bármi volt,
a boldogság, az élet lesz egy édes csók.

(Magister):
Szikrát szór az égbolt, tombol fönn a hold,
felgyúl majd, ha ajkuk végre egybe forr.
Az édes bűn a végzet lesz az első csók.

(Mima):
A boldogság, az élet lesz az első csók.

(Magister):
Buja lett!