A vörös malom (musical) - Rab testek, lelkek

(Magister):
A bábuk a jégen vannak,
szervezetük nem bírja a mi klímánkat,
mert ezek rab testek és lelkek.

Preparált emberek.
Bábuk, akik élnek,
szépek és szörnyűek.

Van, kiben három szív ver,
a másik csak érzék, ideg.
Részei ők a gépnek,
és mégsem gépek.

Kés szabta testük,
megtörte lelküket,
gyógyszer és hipnózis,
bűnös élvezet.

Van, ki a múltba réved,
a másik mindig felejt,
részei ők a műnek,
a bábuemberek.

Létük puszta játék,
a fájdalmuk szerep,
drótok, kódok, fények
vezérlik léptüket.

Mindért engem illet,
a dicsőség s a gyűlölet,
hisz én adtam mindnek
a formát, s a lényeget.

Én tettem rabbá őket,
s torz lényük foglyul ejt,
részek ők a műben
és részek belőlem.

És most hozzátok Mimát.

Nézd sátán felség, íme itt van ő,
a szép, a rossz, a vágyott, végzetünk a nő.

Láng gyúl fel bennem ha nézem,
egy szentet kéjenccé tesz,
kétezer év kellett hozzá,
de most kész s tökéletes.

Salome igéző teste és Duse tehetsége,
Johanna szenvedélye, és Lillit éneke.
Dívák és szajhák, költök s zenészek,
Attilák s Borgiák vére kering ereiben.

Szívéhez még egy szívet,
s dupla idegrendszert,
kapott ő és így lett élő műremek.

(Adjutáns):
Őfelségén úrrá lett az ámulat,
bámulta a bámulatos bábukat.

(Magister):
Felség és ő?

(Adjutáns):
Őfelsége úgy találja megnyerő,
szemre is feltűnő a kis bábunő.
De őfelsége kíváncsi a nevére,
s hogy néhány perces bemutatót megér-e?

(Magister):
Én Mimának hívom,
latinul komédiásnőt jelent.
Felség, óhajtod látni, hogy mit tud?

(Adjutáns):
Őfelsége kívánja.