Kovács Kati - Kötődés (Ölelj át...)

Ölelj át, ölelj át,
Lazíts a lelkeden!
Ölelj át, ölelj át
Puhán, ne görcsösen!

Ölelj át, ölelj át!
Elmesélem neked,
Miért kell, miért kell
Hogy átölelj, úgy, mint én.

Ahogy az éggel a föld
Valahol összeér,
Ahogy a tűzzel a szél
Valahogy összefér.

Mint a nap és az éj
Kézen fogva jár
Ölelj át,
Neked is kell, hogy átölelj!

Tudd meg, minden a Földön
Már összekötődik rég,
S ha nekem ezt nem hinnéd,
Megtanulod majd még.

Megtanulod majd,
Hogy lehet a zajból dal,
A boldogságból baj,
Ezért kell, hogy átölelj!

Egy körben élünk, sejted tán,
Hogy minden visszatér
Nézz hátra és nézz előre
A start lesz majd a cél!

Egy körben élünk, sejted tán,
Hogy minden visszatér.
Ölelj át, neked is kell,
Kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!

Az idő elszáll
Nem vár se rád se rám,
Egy nap, mint ma,
Nem ismersz rám talán,

Ezért hát figyelj rám:
Elmesélem neked,
Miért kell, miért kell,
Hogy átölelj, úgy, mint én!

Egy körben élünk, sejted tán,
Hogy minden visszatér
Nézz hátra és nézz előre
A start lesz majd a cél!

Egy körben élünk, sejted tán,
Hogy minden visszatér
Ölelj át, neked is kell,
Kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!

Az idő elszáll,
Igazán rossz barát,
Nem vár énrám,
Sohasem vár terád!

Ezért hát figyelj rám:
Elmesélem neked,
Miért kell, miért kell,
Hogy átölelj, úgy, mint én!