Demjén Ferenc - Viszlát tegnapok

Most új útra lépek.
Nem tudom hogy miért, mégis félek.
Cseppet sem a holnaptól sem a múlttól.
Rövid volt ez az egész.
Ti mondtátok, hogy: vissza ne nézz!
Egy bőröndben dobj el mindent, mi belefér!

De hol férek én majd el,
Ha megtagadtam mindent, ami kell?
Mától csak egyet mondhatok:
viszlát tegnapok!

Rég nem ápol az emlék.
S ha álmomban visszamennék,
azt hinném, a múlt egy elvesztett csatatér.
Sok a bánat, a szégyen?
Én régen már nem így érzem.
Azt mondom, a holnap pótol majd ezekért.

És mennyit minden hagynék el
a tegnap élő fényképeivel,
ha mától mást nem mondhatok:
viszlát tegnapok!

Bánathoz boldogság is jár,
mint a télhez a nyár.
Mindegy, hogy mennyországba vágysz,
vagy a pokolra szállsz.
Van fent ki lát, és ha hozzájutok,
egy amit mondhatok:
viszlát tegnapok

Rövid volt ez az egész.
Ti mondtátok, hogy vissza ne nézz!
Egy bőröndben dobj el mindent mi belefér!

És hol férek én majd el,
ha megtagadtam mindent ami kell?
Mától csak egyet mondhatok:
viszlát tegnapok!

Nekem ugyanúgy kell, ami tegnap volt.
Csúf vagy szép, egész másról szólt.
Te érted, hiszen megélted.

Nekem nincs miért félni a holnaptól.
Eljön gyorsan és itt hagy jól a mában, amit kívántam.