Csepregi Éva - Pillantás a hídról

Rakpartmenti séta, olyan békés most a város,
reklámfényben úszik minden ház.
A hátam mögött ballag néhány féltve őrzött emlék.

Felérek a hídra és a korlátoknak dőlve
hallgatom, hogy mit mesél a víz.
Szerelmesen hívogat egy szirénhangú ének.

Még egy pillantás a hídról, még egy gondolat a múltról,
nagykabátom összehúzom, indulok feléd.
Pillantás a hídról, lám, egy perc és ott a körút, ahol vársz rám.

Jó itt így a Margit-hídon megpihenni néha,
hallgatni, hogy mit mesél a víz.
Gondolatban újra érint minden érintésed.

Még egy pillantás a hídról, még egy gondolat a múltról,
nagykabátom összehúzom, indulok feléd.
Pillantás a hídról, lám egy perc és ott a körút, ahol vársz rám.

Jó lesz majd karjaidban megpihenni végre,
jó lesz, ha a hajnal minket végre együtt ér.
Te legyél az álmom, te legyél a valóság is,
nélküled mit sem érek én…

Értelmetlen nyelven szól a hír egy rádióból.

Még egy pillantás a hídról, még egy gondolat a múltról,
nagykabátom összehúzom, indulok feléd.
Pillantás a hídról, lám, egy perc és ott a körút, ahol vársz rám. (2X)

Nem bánt már a szürke köd, mely ellepte a várost,
jól tudom, te mindig vársz reám.