Crystal - Ha velem élsz

Fázva lépkedek az úton át a városon.
Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj,
Mert jól tudom, az utca végén állsz
S a hóban rég csak engem vársz.
Jéghideg a két kezed,
De végre karjaidba zársz.

Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Van amit el nem lep a hó
Ha velem élsz nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha látlak elmúlik a tél,
A mosolyod forróbb mindennél.

Az átható hideg, amelyben téged várlak én.
Olyan gyorsan múlik el, ha látom már,
Ahogy jössz felém
Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját
Jéghideg a két kezed,
De forró lesz az éjszakánk.

Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha velem élsz nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha látlak elmúlik a tél,
A mosolyod forróbb mindennél.

Fákat tép a szélvihar
Ne félj nem ér minket el,
Csak annyi kell
Hogy itt benn újra átölelj.
Ó, így lesz már bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj,
S a holnap úgy jön el
Hogy minket így talál.

Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha velem élsz nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha látlak elmúlik a tél,
A mosolyod forróbb mindennél.

Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha velem élsz nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz úgyis bárhol jó,
Mert van amit el nem lep a hó
Ha látlak elmúlik a tél,
A mosolyod forróbb mindennél.