Balázs Fecó - Nagy varázslat volt

A tér soha nem volt a miénk,
Sem a hely, hová jártunk időnként.
Csak eltűrték, hogy ott vagy, míg nem borult a rend,
De együtt voltunk, mindegy, kint, vagy bent.

Egy srác néha letévedt közénk,
A zenekart, amiben játszott, figyelték.
Mert érzékeny és vad volt, túl zajosan szép,
És arról szólt, ahogy élni szeretnénk.

Amikor dalba kezdett, föld és ég kinyílt,
Soha nem is képzeltem, hogy bármi lehet így.
Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás,
Valamilyen nagy varázslat volt, vagy valami más.

Bűn sosem volt, sem büntetés,
Csak valahogy a falakon nem találtunk rést.
De játszottunk és láttuk, hogy látszik a nagyvilág,
Pincerácsokon, konyhaablakokon át.

Amikor dalba kezdett, föld és ég kinyílt,
Soha nem is képzeltem, hogy bármi lehet így.
Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás,
Valamilyen nagy varázslat volt, vagy valami más.

Furcsa kedvem volt egy délelőtt valahogy megkérdezni őt,
Mennyi ajándék még a távolság, és vannak-e jó zenék odaát.

Mikor dalba kezdett, föld és ég kinyílt,
Soha nem is képzeltem, hogy bármi lehet így.
Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás,
Valamilyen nagy varázslat volt, vagy valami más.